|
 Sok kertészkedő álma egy kisebb-nagyobb kerti tó megépítése és gondozása. A víz felfrissíti környezetünket, látványa önmagában is nyugalommal tölti el a szemlélőt. A vízinövények alakgazdagságukkal és különös színvilágukkal látványos elemei kertünknek, emellett a kerti tó számos érdekes élőlénynek - pl. szitakötők, halak, molnárkák - is otthont adhat. Egy kertben létesített kisebb-nagyobb tó garantáltan sok örömet okoz a kertészkedni vágyóknak, ezért éljünk a lehetőséggel és készítsünk egy környezetbe illő, kertünk méreteihez igazodó nagyságú kerti tavat.
A kezdetek
A víz az élet egyik éltető eleme, az ember pedig már évezredek óta díszíti is vele kertjeit. Az ókori egyiptomi és az arab kertek jellemzője volt a tó, amely amellett, hogy tárolta az öntözésre használt vizet, komoly látványelemként is szolgált. Sok helyen csobogókat, vízeséseket is kialakítottak, öntözött függőkerteket hozva létre. India, Kína és Japán főúri kertjeinek ugyancsak része volt a víz kerti tavak és medencék, vagy vízfolyások, patakok formájában. A XVI. század végére Európában olyan reneszánsz kertek épültek, mint az itáliai Tivoli városában található Villa de Este, vagy a Versaillesi Kastély kertje, melyeknek elbűvölő medencéi, csobogói és szökőkútjai ma is látogatók millióit vonzzák. Később a cári Oroszországban és a viktóriánus Angliában készültek csodálatos medencék és szökőkutak, az angol kerteknek pedig a mai napig szerves része a természetes hatást keltő, szabálytalan alakú és a kert nagyságához igazodó méretű kerti tó.
Építés
Az utóbbi években Magyarországon is egyre gyakrabban találkozhatunk kerti tavakkal. Ma már számos olyan alapanyag könnyen elérhető, melynek segítségével egyszerűen létrehozhatunk kisebb-nagyobb kerti tavakat, vagy víztározó medencéket. Készíthetünk kerti tavat betonból, vásárolhatunk előre gyártott elemeket, vagy bélelhetjük tavunkat különféle fóliákkal, illetve speciális vízzáró anyagokkal. Már minimális költséggel is nagyszerű kerti tavat lehet építeni, nem kell rögtön 30-40 m2-es medencét kialakítani a legdrágább szigetelőanyagok felhasználásával. Kisebb tavakhoz vastagabb PVC fóliát (PVC tófólia) is használhatunk szigetelésre, ez (akár több rétegben) leterítve évekig jól tartja a vizet, később pedig erős szivárgás esetén könnyen megoldható a fólia cseréje a tó újjáépítésével együtt. Amennyiben megtehetjük, vásárolhatunk speciális (EPDM) szigetelő anyagot, ezzel hosszú évtizedekig nem lesz gondunk.
A tó helyének kitűzésekor ügyeljünk arra, hogy az lehetőleg napos helyre kerüljön, ne legyen túl közel lombhullató cserjékhez és fákhoz, ne pont a víz-, elektromos- és gázvezeték nyomvonalán legyen és lehetőleg ne kerüljön túlzottan szeles, vagy fagyzugos helyre. Amennyiben valamilyen fóliát (legyen az egyszerű, vagy speciális tófólia) használunk szigetelő anyagként, akkor először alaposan tisztítsuk meg a kiásott medret az éles kövektők és kiálló gyökerektől, majd 5-10 cm vastagságban terítsünk homokot az aljára, a tó oldalait pedig takarjuk geotextiliával, vagy egyéb puha védőanyaggal, s csak ezt követően fektessük le a fóliát. A tó fala lehet enyhén lejtős (10-30 fok), így a különböző vízmélységet kedvelő növények elhelyezésére rengeteg lehetőség kínálkozik, vagy lehet több oldalról meredek (80-90 fok) falú is, ilyenkor egy-két oldalt alakítunk ki csak lépcsőzetesen, így kisebb helyen is építhetünk mélyebb tavat.
Betelepítés
A természetben állóvizeinkben a vízmélységtől függően zonálisan alkotnak állományokat a vízinövények, azaz bizonyos vízmélység mellett adott növénytársulással találkozhatunk, és a vízmélység változásával változik a növényzet is. Kertekben is ennek az alapelvnek megfelelően ültetjük a tóba kedvenc növényeinket. A legmélyebb részekre (60-150 cm) úszó levelű növényeket, pl. tündérrózsákat (Nymphaea spp.), valamint sárga tavirózsát (= vízitök - Nuphar lutea) és tündérfátyolt (Nymphoides peltata), vagy nádat (Phragmites communis) ültethetünk. A közepesen mély (30-60 cm) részek értékes növényei az érdekes formájú, örvös levélállású vízilófark (Hippuris vulgaris), valamint a virágaival díszítő ernyős virágkáka (Butomus umbellatus) és az ágas békabuzogány (Sparganium erectum). Az ennél sekélyebb vízben számos dekoratív vízinövény ültethető pl. a Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) és a Magyarországon ma már nem túl gyakori, feltűnően szép Nádi boglárka (Ranunculus lingua) is. Ez utóbbi - bár kevéssé ismert - kerti körülmények között nagyon gyorsan és könnyen szaporítható faj. Szintén a tó sekélyebb részein érzi jól magát a vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), a nyíllevelű nyílfű (Sagittaria sagittifolia), a kellemes illatot árasztó, agresszívan terjedő vízi menta (Mentha aquatica), illetve a jól ismert mocsári gólyahír (Caltha palustris). A felsoroltakon kívül még rengeteg faj áll a kertészkedők rendelkezésére, többségük gyakori, minden vízfolyás és állóvíz környékén megtalálható növény. A növényekkel betelepített tavat 1-2 év alatt birtokukba veszik az élőlények, ez még gyorsabb folyamat, ha a növények egy részét a természetből gyűjtjük be. Tavasszal a békák látogatják meg először, tömérdek utódot hátrahagyva, és hamarosan csak azt vesszük észre, hogy a molnárkáktól a csíkbogarakon át a szitakötőkig mindenféle vízhez kötődő állat a saját kertünket választotta otthonául.
Ápolás, Gondozás
Ahhoz, hogy kerti tavunk állandóan szép és tiszta legyen, rendszeresen gondoznunk kell.
- Figyeljünk a száraz meleg időben elpárolgott víz állandó pótlására.
- Amennyiben nagyobb halakat (pl. Koi-ponty) tartunk a tóban, akkor rendszeresen etessük őket. A kisebb méretű fajok egy jól beállt tóban már találnak maguknak elég táplálékot (rovarokat, növényi részeket...), rendszeres etetés nélkül is jól érzik magukat és szaporodnak.
- Gondoskodjunk növényeink tápanyag-utánpótlásáról. Erre tökéletes megoldást nyújtanak a tablettás formában is kapható szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák (pl. Osmocote). Ezekből egyet-egyet helyezzünk a növények gyökérzónájába. A trágyázást azonban sose vigyük túlzásba, mert az a víz erős algásodásához vezet.
- Rendszeresen távolítsuk el az agresszívan terjedő, másokat elnyomó növényeket, illetve az esetlegesen megtelepedő fonalas moszatok nagyobb telepeit.
- Ősszel távolítsuk el a vízbe hullott faleveleket még mielőtt azok a tó fenekére süllyednek.
- Amennyiben növényeinket kártevők, vagy kórokozók támadják meg, a védekezéskor ügyeljünk arra, hogy a növényvédő szerek legtöbbje a halakra fokozottan veszélyes! Ez általában igaz más vízi állatokra is.
- A halaknak télen is szüksége van levegőre, de vigyázzunk, mert a lékkészítéssel több kárt is okozhatunk, mint hasznot. Az aranyhalak az aljzat közelében elvermelik magukat, életfunkcióik, így légzésük is erősen lelassul. A fúrt, vagy tört lék nagyon gyorsan visszafagy, ráadásul ha léket vágunk a tavon, akkor az ütések miatt keletkezett lökéshullámtól a halak elpusztulhatnak. Melegítéses módszerekkel jobb eredményt érhetünk el, mint szimpla jégtöréssel, bár ha elég mély a tó és nagy a víztömeg, akkor szépen áttelelnek a halak minden beavatkozás nélkül is.
- Végül van még egy fontos dolog: ne ijedjünk meg, ha a tó feltöltése után pár héttel zöld algatömeg borítja el legújabb büszkeségünket. Tiszta vízzel való újbóli feltöltéssel ne próbálkozzon senki, így ugyanis csak friss tápanyaggal látná el az algákat. Jobb, ha megvárjuk amíg az algák felélik a meglévő készleteket, illetve a vízen úszó levelű növények kifejlődnek és ezzel elzárják az éltető fény útját kevésbé kívánatos társaik elől. Így hamarosan visszaszorulnak az algák, beáll a tó természetes egyensúlya
Zöld kert
kertitó,kertitavak, vizinövények, vizikert
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
