A mutatós fagyal
Egy igénytelen sövénycserje
Európában a fagyal (Liqustrum) nemzetség egy tagja, a közönséges fagyal (Liqustrum vulgare) őshonos. Az erdőt-mezőt járva a pirosló őszi termések mellett gyakran feltűnnek ennek a fajnak a fénylő fekete bogyói is.
A közönséges fagyal 3–4 méteres, lombhullató, felálló ágú, terjedő tövű cserje. Levelei hosszúkás tojásdadok vagy lándzsásak 3–6 cm hosszúak, sötétzöldek. Illatos virágai 3–6 cm hosszú bugákban, a hajtások végén június–júliusban nyílnak. Virágpora az arra érzékenyeknek szénanáthát okozhat. A fagyal fényes, fekete termését a madarak megeszik ugyan, de emberi táplálkozásra nem alkalmas, mert kissé mérgező, hányást és hasmenést okozhat. Egyike a legnagyobb tömegben ültetett díszcserjéknek. Edzett, ellenálló, igénytelen. Szinte minden talajon szépen fejlődik, és jól tűri a szárazságot. Ültethetjük napos helyre vagy árnyékba. Jól tűri a nyírást, ezért nyírott sövénynek is gyakran felhasználják. Könynyen szaporítható magvetéssel, fás, illetve zölddugványozással.
Télizöld fagyal
Ha körülnézünk a díszfaiskolákban, a fagyalnemzetség több fajával is találkozhatunk. A télizöld fagyal (Liqustrum ovalifolium) a közönséges fagyal mellett a legnagyobb mennyiségben telepített faj. 2–3 méteres, áttelelő lombú cserje, felfelé törő hajtásokkal. Ovális levelei kihegyesedők, szép formájúak, színükön fénylő sötétzöldek. Sárgásfehér, illatos virágai nyáron nyílnak. Termése fénytelen fekete bogyó. A télizöld fagyal igényesebb faj, mint az előző. Csak tápanyagban gazdagabb kerti földben fejlődik szépen. Lombja csak félárnyékos helyen telel át, viszont a metszést az előző fajhoz képest jól tűri.
A Fagyal és a Kecskerágó szaporítása hasonló
Zöld kert
fagyal szaporítása, fagyalszaporítás, fagyal szaporítás, sövénytelepítés, sövényültetés, kecskerágó
|