Töltsünk meg egy szaporítóládát talajkeverékkel. Fenyõk esetében ez egy rész perlitbõl, egy rész tõzegbõl álljon.

Húzzunk barázdákat a felszínre az egyenletes vetés érdekében. Vékony rétegben szórjunk homokot a tetejére, hogy láthatóbbá váljanak a magvak.

Egyenletes elosztásban helyezzük a magvakat a barázdákba. Egymás közti távolságuk a méretüktõl függ: minél nagyobb egy mag, annál nagyobb legyen a távolság.

Takarjuk be a magokat apró szemû kaviccsal kétszer olyan vastag rétegben, mint a mag átmérõje. Öntözzük meg jól, és helyezzük a tálcát a szabadba.

A magoncok átültetése

Gyorsabban fejlõdik bonsainak alkalmas fává a magonc, ha elsõ éve után kiültetjük a szabadba. Amennyiben ez nem lehetséges, helyezzük jó vízelvezetõ képességû talajkeverékkel megtöltött cserépbe. Gyökereit sugárirányban rendezzük el, nehogy összegabalyodjanak, ahogy vastagodnak. Évenként ültessük át, elegendõ helyet biztosítva a gyökérfejlõdésnek.

Egy év után óvatosan emeljük ki a magoncokat a szaporítóládából, óvatosan meglazítva hosszú, összegabalyodott gyökereiket.

Vágjuk vissza a hosszabb gyökereket, hogy elõsegítsük a gyökérelágazódást a hajtás tövénél. Ne metsszük viszont le a finomabb, tõhöz közeli gyökereket.

A cserépbe ültetett magoncokat korlátozás nélkül hagyjuk évekig fejlõdni. Ettõl megerosödnek, törzsük megvastagodik, és ágszerkezetük is kialakul.

Dugványozás

A bonsai dugvánnyal végzett szaporítása számos elõnnyel jár: rendkívül könnyû és megbízható. Az utódnövények mindig azonos tulajdonságúak az anyanövénnyel. Gyakran felhasználhatjuk a metszéskor keletkezõ és egyébként kidobásra ítélt nyesedéket is. A dugványoknak két fõ típusa ismert: a zöld-dugvány és a fás dugvány. A zölddugványokat az adott évszak friss, lágy szárú hajtásaiból szedhetjük. Erre általában tavasz végén és nyár elején kerül sor, amikor az anyanövények erõteljesen növekednek.

Fás dugványok

A fás dugványokat teljesen érett, akár többéves fás részekbõl szedhetjük. Legjobb erre a lomb-hullás és a tél közötti idõszak. A bonsainevelõk nagy része azonban az év más szakában metszés során keletkezõ nyesedéket is inkább felhasználja, mint kidobja a komposztra.
Csak életerõs, egészséges dugványt szedjünk. A kalluszosodásig és a gyökeresedés kezdetéig tartsuk párás környezetben, nehogy elveszítse nedvességtartalmát. Vízzel permetezzük, vagy borítsuk le üveggel vagy mûanyaggal. Alkalmas lehet erre egy szaporító doboz, melegágy vagy üvegház is. Szerencsére sok faj szaporítható fás dugványról különleges védelem nélkül, egyszerûen csak leszúrva a szabad földbe.

Zölddugványozás

Az itt bemutatott zölddugványok egy törpe Japán-cipmsról (Cryptomeria japonica 'Yatsubusa') származnak. A kiválasztott hajtást az egyik oldalhajtás eredési pontja alatt csípjük le, ahol a természetes növényi hormonok felhalmozódnak, és elõsegítik a dugvány gyökeresedését. Használhatunk hagyományos mûanyag szaporítóládát, bár a mélyebb agyagedény jobb a gyökérfejlõdéshez, fala pedig megfelelõbb vízelvezetést és szigetelést biztosít a talaj számára. Minden fajnál az igényük szerinti talajkeveréket alkalmazzuk (lásd a menü részben a Talajfajták cikkben. Itt a gyökeresítési közeg egy rész perlitet és egy rész tõzeget tartalmaz.

A DUGVÁNYOK ELKÉSZÍTÉSE ÉS TÛZDELÉSE

Készítsük elõ az edényt. Fedjük el a nagyobb vízelvezetõ nyílásukat mûanyag hálóval, hogy megakadályozzuk a talaj kiszóródását. Szórjunk az aljára egy réteg apró szemû kavicsot, majd töltsük fel talajkeverékkel.

Tartsuk felfelé a kiválasztott hajtást és vágjuk le. Éles ollót használjunk, hogy valóban tiszta, roncsolódásmentes metszlapot kapjunk.

Tisztítsuk meg a dugvány alsó egyharmadát a tûktõl és az oldalhajtásoktól. Ha elhagyjuk ezt a mûveletet, a dugvány töve elrothad a talajba szúrás után.

Fúrjunk egy lyukat a talajba pálcika, ültetõfa vagy ceruza segítségével. Fontos, hogy a vágott vég ne sérüljön meg, amikor a dugványt az edénybe szúrjuk.

Óvatosan helyezzük a dugványokat a lyukakba, és enyhén nyomkodjuk le körülöttük a talajt, hogy a helyükön maradjanak. Ismételjük meg a mûveletet addig, amíg megtelik az edény. Óvatosan öntözzük meg a dugványokat.

Ne felejtsük el az edényre ráírni a növény nevet és az ültetés idejét.

A dugványok gondozása

Helyezzük a szaporítóedényt fûtetlen üvegházba vagy hidegágyba, és hagyjuk a dugványokat gyökeresedni és növekedni. Rendszeresen öntözzük õket, más gondozást nem igényelnek egy évig.

Egy évvel késõbb
Ha minden jól megy, a dugványok erõteljes növekedést mutatnak, a gyökerek túlnõnek a vízelvezetõ nyílásokon, és a láda meglehetõsen zsúfolttá válik. Hamarosan eljön az átültetés ideje, amikor a növények egyesével cserepekbe kerülnek, hogy elegendõ helyük legyen a fejlõdéshez.

Átültetés
Mindig jó vízelvezetõ képességû talajkeveréket használjunk az átültetéshez. Emeljük ki a dugványokat, és vágjuk vissza a hosszú gyökereket. A növényeket 8 cm-es cserepekbe helyezzük, és egy évig hagyjuk növekedni, mielõtt a szabadba vagy egy nagyobb cserépbe ültetjük õket.

Bujtás és oltás

Bujtásos szaporításnál a talaj szintjéhez rögzítjük, vagy a földbe temetjük a kerti növény egy hajtását, hogy meggyökeresedjen. A folyamat alatt így végig kapcsolódik az anya-növényhez. Bonsainál is alkalmazhatjuk ezt a módszert, de csak akkor, ha az anyanövény soktörzsû, és a szabadban nevelkedik. Sokkal elterjedtebb a légbujtás, mert csak ki kell választanunk egy jó formájú ágat, és azt megfelelõ bonsaialakra metszeni.
A termesztõk nagy része inkább oltással szaporítja a fákat és cserjéket, de az sokkal bonyolultabb feladat, különösen a kezdõknek és az amatõröknek. Ráadásul csak az alap-szabályokról olvashatunk e fejezetben. A szaporítás rendkívül izgalmas téma, és szakkönyvek igen nagy választéka nyújt alapos és bõséges felvilágosítást a lehetséges módozatokról.

Légbujtás

Az itt bemutatott cserepes cseregalagonya (Crataegus laevigata 'Paul's Scarlet') faiskolából származik, eredetileg nem bonsainak nevelték. Bár a növény nagyon nyúlánk, a felsõ, elágazó rész formás kis bonsaijá alakítható.

A légbujtás általános gyakorlata a következõ:

Tõzegmohát helyezünk az ág köré, majd beborítjuk egy tiszta mûanyag cseréppel. A gyökerek belenõnek a mohába. Esetünkben normál talajt használtunk moha helyett. A módszer óriási elõnye, hogy a gyökerek fejlõdése és megerõsödése után a hajtás levágható a cserép aljánál, így elkerülhetõ az átültetéssel járó sérülés.
Az eredeti fa
A fa az oltás után egy évvel látható, Törzse hosszú és karcsú. Ilyen egyedekhez könnyen hozzájuthatunk a faiskolákban.

A légbujtás lépései

Éles késsel metsszük be köralakban két helyen a kérget. A bevágások közti távolság az ág átmérõjének másfélszerese legyen. Távolítsuk el a meglazított kérget.

Vágjunk el hosszában egy mûanyag cserepet, az alját is vágjuk ketté keresztben. Igazítsuk meg, hogy jól illeszkedjen a törzs köré. Jó, ha alulról ágak támasztják.

Zárjuk újra össze a cserepet és huzallal rögzítsük. Töltsük meg jó vízelvezetõ képességû talajkeverékkel, olyannal, amit a dugványozáshoz is használnak.

Légbujtás alacsonyan

Ez a példa bemutatja, hogyan lehet légbujtással szebbé varázsolni egy fát. Ez a virágzó galagonya azonos típusú az elõzõ alannyal. Eredetileg oltvány volt, és az oltás helye 2,5cm magasságban csúnyán eltorzította a törzset. Légbujtással könnyedén megszüntethetjük az ilyen hibákat, csak gyökérfejlõdést kell elõidéznünk az oltás felett, majd átültethetjük a fát. Vegyük körbe a törzs alsó részét egycserépnyi talajkeverékkel. Kis idõ múlva távolítsuk el a cserepet, vizsgáljuk meg a gyökerek fejlõdését, majd helyezzük vissza a földlabda köré, és újra rögzítsük. Amikor kialakul és megerõsödik az új gyökérzet, távolítsuk el az eredeti alanyt. Olyan idõszakot válasszunk, amikor nem virágzik a növény. A fa gyökérzete a légbujtás után az eredeti talajszint fölé került. Ültessük át minden évben tavasszal, mielõtt az új levelek kipattannak a rügyekbõl.

Légbujtás helyben

A képen látható növény légbujtását úgy végeztük, hogy a mûanyag cserép alja az eredeti talajszintre került. A cserép egy évig volt a fához rögzítve.

Oltás

Az oltással történõ szaporítás bizonyos fajoknál különösen megfelelõ, például a fenyõknél A gyümölcsfákat is leggyakrabban, szemzik - ami az oltás egyik fajtája - mert a magról vetett fának többéves fejlõdésre van szüksége ahhoz, hogy virágozzon, és termést hozzon, a dísz-almának (Malus) például 15-20 évre. A magvetés másik hátránya, hogy az utódok csak ritkán hasonlítanak az anyanövényre, és esetleg kevésbé mutatós virágot vagy termést fejlesztenek. Az oltványok mindig azonos tulajdonságúak, megõrzik fajtajellegüket, valamint rengeteg virágot és termést hoznak A fának azt a részét, amit az alanyra oltunk, nemesnek hívjuk. A biztos eredés érdekében össze kell illeszteni az alany és a nemes kambium-gyûrûjét (a kéreg alatti zöld réteget). A bemutatott példánál egy kétéves díszalma magonc az alany, a nemes rész jóval idõsebb. Tél végén vagy kora tavasszal végezzük el az oltást, a virágrügyek már három hónap múlva virágoznak. Ha sok oltást tervezünk, hasznos egy szak-könyvet is elolvasni, amely részletesen kitér a gyakorlati kérdésekre, és tanácsot ad, milyen alanyt válasszunk az adott fajhoz

A nemes rész elokészítése

Nagyon éles oltókéssel, szikével vagy borotvapengével vágjuk ék alakura.

Vágjunk egy éles metszlapot keresztben az alanyon, majd hasítsuk be középen. Éles szerszámot használjunk. Óvatosan illesszük a nemest a hasítékba.

Fóliaszalaggal tekerjük körül az oltás helyét, az alany sértetlen részétõl egészen a nemes felsõ elágazásáig. Egy év után távolítsuk el a kötözõanyagot.

Begyûjtés

A hazai növények nagy részét csak a természetbõl való begyûjtéssel lehet beszerezni. Ha a fa kapható is a kereskedelemben, akkor annak méteres, ág nélküli törzse van, és alkalmatlan bonszáj nevelésre. A begyûjtés ideje tavasszal a fagyos föld felengedésétõl a rügyfakadásig tart, esetleg õsszel lombhullás (lombszínezõdés) és a fagyok beállta között. Tûlevelûek begyûjtési ideje kizárólag április elseje közelében van. Szigorúan tilos gyûjteni természetvédelmi területen, parkerdõkben, nemzeti parkokban. Sok a magánerdõ, ahol nem szívesen látnak minket, nem tudják, hogy mi a csökött, selejtes fákat keressük. Sokan télen nem ismerik meg a fákat (én sem), ezért azt szoktam csinálni, hogy nyáron a kirándulások alatt választom ki a növényt, esetleg egy kis spárgával, szigetelõszalaggal megjelölöm, szükség esetén egy kis térképvázlatot is készítek, hogy tavasszal megtaláljam. Begyûjteni nem érdemes vékonyka, újnyi vastag csemetéket, legyen már szép törzse. Nem baj, ha magas a fa, csak legyenek alul olyan ágai, amit majd alakítani lehet. A törzs, ha túl magas, már a helyszínen levághatjuk, hogy könnyebben szállítható legyen. A begyûjtéshez kellõ erõs szerszámokat vigyünk, ásót, csákányt, metszõollót, kis fûrészt. Kell még egy nejlon zsák és spárga, hogy a gyökereket bekössük, ki ne száradjanak. Vizet is vigyünk, egy kis permetezõvel, amivel a gyökereket benedvesíthetjük. Vigyünk haza több marékkal abból a földbõl, ahonnan a fát kiástuk, mert sok növénynek a gyökerén gombák, baktériumok élnek, amelyek szükségesek a megeredéshez. Hazaérve azonnal ültessük el, vagy ki a szabadba, vagy dézsába. Ilyenkor csak a törött gyökereket vágjuk le. Bõven öntözzük meg, "iszapoljuk be". A lombozatot kissé ritkítsuk meg, de le ne vágjunk olyan vastagabb ágat, amire késõbb szükségünk lehet. Kihajtás után, már hozzá kezdhetünk az alakításhoz, de talán jobb, ha egy évet várunk.
Sok sikeres megeredést kívánok.

A begyûjtés utáni teendõk

A kialakításhoz hozzávetõlegesen szükséges évek

Alapvetõen a gyökér minõségét a legfontosabb mivel a fa gyökér nélkül nehezen él (lomb nélkül is). Tehát a gyökerekbõl indulunk ki. Jó vagy rossz minõségi (Jó: kis gyökér szerteágazó, bojtos hajszálgyökerek ; Rossz: amikor úgynevezett karó gyökere van a fának, kevés hajszálgyökér). A számok éveket jelentenek tehát (pl.: fiatal tûlevelûnél gyökere jó minõségû) az elõkészítés 0-1 évig tart az ültetés cserépbe az elsõ és másodig évében már elvégezhetõ, és így tovább.

Az elõkészítés: a gyökérvisszametszéssel történik, a fa az elõkészítés során még földben van, de a gyökere körül van egy kis lenbõl készült zsák amin a hajszálgyökerek éppen át tudnak hatolni, de a nagyobbak már nem.
Ekkor még nem metsszük (kivétel ha muszáj pl.:alsó ágak ) nem drótozzuk, a fa eredeti kiásott formájában áll.
A nagy tál (cserép) -be ültetés során már látszódik a fa végleges formája de még mindig csak a gyökerek metszése a fontos. Még mindig nem metsszük, csak a legfontosabb alap alakítások (csak metszés).
A faiskolai konténer feltétlen kisebb mint a cserép nem sokkal csak amennyire a gyökerek engedik. Ebben az idõszakban már drótozhatunk de még itt is csak nagyon kezdetlegesen. Ekkor rakunk a konténerbe Substral osmocote -t hogy szokja a folyamatos tápot, ezt évente csak egyszer kell használni 6 hónap alatt lebomlik. mindenféle képen tavasszal kell belerakni. 1 liter földbe 3 gramm szükséges.

A forma kialakítás kezdete már a faiskolai konténerbe való ültetésnél megkezdõdött ugye, de most már bátran drótozhatjuk, metszegethetjük, hiszen megvan a megfelelõ gyökérzet ami ellátja a kis fát tápanyaggal.
formázás...
És kész a BONSZÁJ.