Te is szereted a levendulát, és szeretnél többet tudni a szaporításáról? Cikkünkben alevendula szaporításának lehetséges módjait vesszük sorra.

Magvetés

A magvetés lenne minden ember számára a legkézenfekvőbb megoldás egy növény szaporítására. A levendula nem kifejezetten az a növény, amit könnyű magról szaporítani. A levendula híres arról, hogy nehezen kel. Szerkesztőségünk is megpróbálta a vetést két fajta vetőmaggal is, egyrészt nagyon kis százaléka kelt ki a növényeknek, másrészt nem lett belőlük a szikleveleken kívül semmi, úgyhogy a széttűzdelésig nem is jutottunk el.

Egy ismerősünk viszont boldogan mesélte, hogy emeletes lakásuk erkélyén milyen szépek már a magról nevelt levendula növendékek. A magvetés(ivaros vagy generatív szaporítás) másik hátránya, a bizonytalan kelésen kívül,hogy a fajta azonosság nem 100% -os, tehát a magról kifejlődött növények nem biztos, hogy azonosak lesznek az anyanövénnyel, illetve a hibrid fajták, mint például a lavandula intermedia (nálunk angol levendula néven ismert leginkább) egyáltalán nem nevelhetőek magról. Ezeken kívül türelmetlen kertészeknek sem ajánljuk, mert a leglassabb módszer is a vetés, a szép bokros levendulabokorig jó pár évnek kell eltelnie.

A megvetésen kívül van még néhány lehetőség az ivartalan szaporítás módszereivel:

Tőosztás

Aki már próbálkozott tőosztással, az elmondhatja, hogy a siker gyors és biztos. A fajta azonossággal sincs gond, hiszen a növény tulajdonképp ugyanaz, ráadásul azonnal rendelkezik gyökérrel, szárral, hajtásokkal. A gondot az okozhatja, ha egy szakszerűen metszett szép kis gömb bokrot akarunk szétszedni, széthajtva az ágait, láthatjuk, hogy valahogy egy csomóban van az egész, szépen szétosztani nem igazán tudjuk, sajnálná az ember a szép kis bokrot, két szembefordított vasvillával szétszedni.

Bujtás

A levendula szaporításának szintén egyszerű, de nem igazán gyors módja, ami csak a helyszínen végezhető. Válasszunk egy szép, egészséges hosszú hajtást, hajtsuk le a földre, rögzítsük egy hajlított drót darabbal vagy egy nagy kővel egy sekély árokban, és fedjük le a szárat úgy 3cm földdel. A meggyökerezés egy ideig el fog tartani, őszi bújtatásnál tavasszal már jó eséllyel levághatjuk  az anyanövényről és új helyére ültethetjük a növényt.

Dugványozás

A dugványozás is egy kicsit pepecselős munka, de a magvetésnél megbízhatóbb és gyorsabb módszer. Az egészséges növényről tavasszal, vagy a virágzás után vágjunk kb. 10 centis dugványokat, szedjünk le 2 alsó levelet, mártsuk gyökereztető hormonba és dugjuk cserépbe 2-3 centi mélyre. Földnek ne használjunk bolti virágföldet, hanem inkább homok, perlit, komposzt keveréket. Tartsuk nedvesen a kis dugványokat árnyékos helyen, kb. 3-6 hét múlva meggyökerezik a kis növény. Készítsünk több dugványt, mint ahány kis növénykét szeretnénk, mert nem biztos, hogy kis állományunk minden egyes tagja megered.

A lenti videóban rozmaring dugványozásáról van szó, de a két növény egymásnak igazán közeli rokona, a levendula dugványozást ugyanígy kell készíteni. Tavasszal akár össze is téveszthető a két növény, szinte csak színében térnek el egymástól.

És még valami:

Bár nem tartozik igazán a szaporítási módszerek klasszikusai közé, de meg kell említenünk még egy egyszerű és biztos módszert, a palánta vásárlást, ami mérettől, típustól és bolttól függően 200 forinttól úgy egy ezresig terjed.

Fotó: Levendula Magazin

Ha szakszerűen metsszük a levendulabokrot akkor csodás dísze lesz a kertünknek:

Klónozzunk levendulát!

A levendula szaporításának egyik népszerű módszere a dugványozás, amikor tulajdonképpen az anyanövényt reprodukáljuk, ha úgy tetszik klónozzuk. A görög klon szó alapjelentése amúgy a vessző, ág - tehát nem valami vad, génmanipulált szörnyeket alkotunk, egyszerűen lemásoljuk a növényt. Ezt a típusú szaporítást nevezzük vegetatív, vagy ivartalan szaporításnak. Nagy előnye, hogy kis területen tudunk nagy számban új növényt "gyártani", ami tulajdonságaiban pontosan és garantáltan megegyezik az eredeti növénnyel.

Két lehetőségünk van, attól függően, az új egyedet akkor szedjük le, mielőtt márbegyökeresedett, illetve, akkor, amikor ez még nem történt meg.

Ez utóbbi a dugványozás: levágunk egy részt a növényből, amit gyökereztetünk, és így állítjuk elő a növényünk tökéletes mását. Az előző lehetőség a bujtással történő szaporítás, amelyről a következő cikkben lesz szó.

Mikor szedjünk dugványt?

Tavasszal talán a legszerencsésebb a dugványozás, ilyenkor erős, legalább 4 éves növényről szedjünk egy éves, egészséges, már fás vesszőket, vagy nyár végén zöld hajtásokat.

A tavaszi dugványozás nagy előnye, hogy ha szépen megerősödött a levendula, ősszel már a végleges helyére is kiültethető. Az őszi dugványozást a tél folyamán takarni kell a hideg ellen, majd tavasz végén lehet kiültetni szabad földbe. Hogy, milyen a levendula dugvány ideális hossza, arról megoszlanak a vélemények, 10, 8, 6 cm, de láttunk már kisebb dugványt is.

Kipróbáljuk több méret változatban is

Egy a lényeg, a szár alsó feléről egyszerűen kézzel egy mozdulattal húzzuk le a leveleket, megfelezve így rögtön a párolgási felületet. Az ágacskát a levélcsomó alatt közvetlenül vágjuk el. Valaki a 45 fokos vágásra esküszik, mert ugye ekkor nagyobb a vágási felület, és a gyökérképződés ezen a "sebes" részen fog megindulni.

A vágás lehetett, volna közelebb is a szárcsomóhoz, de a 45 fok jól sikerült. Ez egy "mini" 5 cm-es dugvány, amit felül lefejeztünk.

Miért fontos a párásítás?

Magas (80-95%) páratartalom mellett a megmaradt leveleken jóval kisebb a párolgás, illetve a párás levegőben gyorsabb is a dugvány talp gyökeresedése.

Egy egész egyszerű "mérőműszer" - tartsuk a határok között a páratartalmat.

Az első 2-3 hét, amíg elindul a gyökérképződés, mindenképpen kritikus időszak. A párás levegő tartós fenntartására nem kell feltétlenül egy üvegház, akár egy méretes átlátszó zacskó, befőttes üveg is megteszi, amivel "megfogjuk" a párát, de biztosítjuk a fényt.

Mi egy áttetsző IKEA dobozt borítottunk a szaporító tálcára, így kényelmesen és egyszerűen gondozhatjuk a kis dugványokat.

Mibe dugványozzunk?

A szakkönyvek, kertészek ajánlása a jól átmosott folyami (tehát a szürke színű) egyszerű homok, vagy perlit és tőzeg keverék, de valakinél a sima rostált virágföld, vagy a 
sóder is bevált. Sem a homok, sem a perlit nem tartalmaz tápanyagot, de erre nincs is szüksége a növénynek a gyökeresedés kezdetén, a szükséges "energiát" saját magától vonja el a növény, viszont ezeknél az anyagoknál a legkisebb a valószínűsége, hogy valami fertőzés érje a dugványt, amikor is egyszerűen elrothad a földbe dugott rész.

Létezik olyan megoldás is amikor rétegezik a dugvány talaját, a felső rész (4-5cm) szürke homokot, az alsó rész sima kerti földet tartalmaz, így a gyökérképződés a viszonylag steril homokban indul meg, a növekvő gyökérháló pedig idővel eléri a földet, ahonnan már tápanyagit is tud felvenni. Mi kipróbáltunk pár változatot olyan anyagokból ami hirtelen volt otthon - homok, kerti föld, virágföld - különböző arányú keverékét, aztán majd kiderül melyik volt a szerencsésebb.

Akkor kezdjük

Dugványozhatunk kicsi vagy nagy cserépbe, lábába, szaporító tálcába. A talajt a dugványozás előtt tömörítsük és öntözzük meg.

Gyökereztető hormon

Elvileg nem feltétlenül van szükség a gyökereztető hormonra, de sokan ajánlják, így mi kipróbáltuk mindkét módszert. A dugvány talpát mártsuk gyökereztető hormonba. Mi gyökereztető port használtunk, 700-800 Ft, félfás dugványhoz valót.

Mártsuk gyökereztető hormonba

Kis lyukat készítünk a talajba, és kb. 2-3cm mélyen bedugjuk a dugvány szárat és két újjal köré tömörítjük a talajt. Levél semmiképpen ne kerüljön a föld alá, mert elrothadva tönkreteheti a munkánkat. Nyugodtan tehetjük sűrűre is akár a dugványokat, a lényeg, hogy a levelek ne érjenek egymáshoz.

A teljes gyökér kifejlődése 4-6 hétig is eltart, tartsuk nedvesen a közeget, de ne tocsogjon a vízben. Azt, hogy sikerült e megeredni a növénynek, könnyen megállapíthatjuk, ha 
a levele fakó és lankadt tuti, hogy nem eredt meg, ha a levelek magabiztosan állnak és még hajtást is hoznak akkor pedig már biztos a megeredés. A kettő közötti fázisban pedig marad a reménykedés (meg az öntözés, párásítás).

A kis növénykéket árnyékos helyre tegyük, a napon, főleg üveggel, zacskóval a tetejükön hamar kimúlnának.

Van itt két kakukktojás is, a két élénk zöld dugvány az egy szintén aromás és illatos fűszernövény a rozmaring.

A végeredmény egy szép, gyökeret növesztett kis levendula: