Az emberek többsége általában szemet gyönyörködtetőnek tartja egy rendezett kert látványát, amelynek egy részét vagy akár az egészet puha, egybefüggő, mezítlábas sétára csábító, zöld pázsittakaró borítja.
Szép pázsitot azonban, csak rendszeres gondozással, tápanyagpótlással, a szárazabb időszakokban rendszeres öntözéssel tarthatunk fenn.

A kapható fűmagkeverékek általában napos helyet igénylő fűfajok magvai, ezek árnyékos helyre vetve hamarosan kiritkulnak.
A vetést tavasszal vagy ősszel a legalkalmasabb elvégezni. A szárazabb jellegű vidékeken jobb az őszi, szeptember elejei vetés, mert a hűvösebb rövidülő nappalok kedvezőbbek a talajnedvesség megtartására. Az őszi, rendszerint gyakoribb csapadék mellett kevesebb öntözésre van szükség, mint a tavaszi vetéskor.

A fűvetésre kijelőlt napos vagy gyengén félárnyékos helyet gondos talajműveléssel kell előkészíteni. Az évelő gyomoktól meg kell tisztítani, és trágyafölddel vagy érett komposztfölddel a talajminőséget fell kell javítani. Az elegyengetett simára gereblyézett talajt hengerrel, vagy kis területen taposódeszkával tömörítsük.
A vetést szélcsendes időben végezzük.
1 m2 területre kb 4 dkg fűmag szükséges, de ez függ a fűfajták magjának szemnagyságától is.
A lehetőleg egyenletes vetés után a magot gereblyével sekélyen be kell dolgozni, verdesni a talajba, utána a talajt ismét tömörítsük. A fűvetés talaján a vetést és minden munkát a lábra erősített taposódeszkán kell elvégezni. Nagyobb területen a fűmagot szöges magtakaró hengerrel fogasolhatjuk a talajba, és utána tömörítsünk.
A vetéstől a kikelésig a talajnak állandóan nedvesnek kell lennie, mert ha kiszárad, az a csírázó magvak pusztulását okozhatja. Amikor a kikelt pázsitfű kb. 10-12 cm magasra megnőtt, le kell vágni, majd a talajt tömöríteni, s ezt minden nyírás után meg kell ismételni.

A szép, sűrű pázsit egyik feltétele a rendszeres öntözés. A másik pedig a tápanyagpótlás.
A fejlődési időszakban- évente 2-3 alkalommal - a pázsítot m2-enként kb. 4 dkg tápsóval egyenletesen szórjuk be, és utána öntözzük meg. A tápsó főleg nitrogéntartalmú legyen, s a legjobb a fű nyírása után kiszórni. Az utólsó, késő őszi fűnyírást nem szabad elhagyni.

Ezt követően - az elsőéves pászitok kivételével - a talajukat vékony rétegben be kell teríteni trágyafölddel vagy ybő tápanyagtartalmú, komposztfölddel.
Ez nagyon fontos, mert nemcsak tápanyagot biztosít a fű számára, hanem a téli időszakban a földbe is bemosódik. Ezzel pedig tavasszal a dús gyökérképződést, növekedést is elősegíti. Kora tavasszal a pázsitot gereblyézzük át, mielőtt az erőteljesebb növekedés megindulna. Az esetleges kipusztult részeken a foltok területét felásás vagy lazítás után ismét be kell vetni. A csak kiritkult részeken a fű közé vessünk, és a magokat úgy dogozzuk be a talajba, mint az új telepítéskor.

A pázsitgondozás gyakran elég sok munkát jelentő része a gyomok rendszeres eltávolítása. Az évelő gyomokat éles szerszámmal mélyen szúrjuk ki, hogy ne maradjon viszza kihajtásra alkalmas része. Az évelő gyomnövények tömeges megjelenése többnyire összefügg azzal, hogy a talaj nem megfelő, nem elég tápdús stb. a pázsitfüvek számára, s ezért a fejlődésükben visszaesve nem borítják zártan a talajt.

Árnyékos terület füvesítésére alkalmas lehet a hazánkban is honos, főleg Dunántúl erdeiben gyakori egyvirágú gyöngyperje és a bókoló gyöngyperje. Mindkettő tarackos évelő faj, nem a szokásos pázsitfű, elég szép és tartós erdei, árnyékkedvelő fű.

Forrás: gazlap.hu